Füstvirágok

"...ott lenn, a világtól elzárva tudom elhinni, hogy nincs még itt a világvége, hiszen emberek - jó-jó, nem tagadom, hogy többségük vesztésre ítélt, frusztrált, elhagyatott, önmagát sajnáltatja, pénzért keres vagy ad örömöt, könnyelmű, meggondolatlan, kötelességfeledő, nehezen viseli az Új Világ farkastörvényeit stb., de mégiscsak hús-vér emberi lények - vesznek körül, akik talán valami hasonló után kajtatnak, koslatnak, kutatnak, mint jómagam, s némelyik tán maga is látja az én csalfa, mégis hőn szeretett füstvirágaimat, amelyek immáron visszavonhatatlanul és jóvátehetetlenül arra késztettek, hogy szavakba préseljem fenti benyomásaimat, érzéseimet és gondolataimat."