Gazdaságtörténet II.

ELŐSZÓ Forradalom után Szabadságharc, megtorlás, berendezkedési intézkedések A negyvennyolcas átalakulás - keletkezéstörténetét és lezajlását tekintve - rendkívül összetett történeti esemény volt. Belső érlelődés eredményeként bontakozott ki. Az egész Európát átható szabadság eszme adott szárnyakat neki. A rendszerváltás utolsó nagy lendületét pedig az európai forradalmi háttér biztosította.1 Közben az eredetileg inkább rendi követelések radikális polgári átalakulási programmá szélesedtek. Az 1848. évi törvények valójában ennek alkotmányjogi alapjait rakták le. Az utolsó rendi országgyűlés - az európai és magyarországi átalakulás egy kulminációs pontján S megszüntette nemcsak önnön létalapját, hanem megtartó erejét is, ami a rendi társadalmi és uralmi szervezettel sok évszázadon keresztül biztosította a nemesség privilégiumait, jobbágynép feletti uralmát, sőt e századok legnehezebb szakaszaiban, különösen a Habsburg beolvasztási kísérletekkel szemben az ország függetlenségét is. Az átalakítás forró légkörében - jelezve az idők változásait - a függetlenség, szabadság, vagy szabad királyválasztás régi (rendi) eszméi is rendre feledésbe mentek, minthogy azok helyét a - nemzeti jelleget a polgárosodás érdekeivel egybefont, azaz a polgári eszmerendbe szervezett - nemzeti érdek vette át. Az új helyzetben a bécsi udvar és (a rendi kiváltságok eltörlésével, a parasztság alkotmányba emelésével) a polgári alapra helyezett egész magyar nemzet állt szemben egymással változatlanul. De míg az előbbi nem, vagy alig - semmiképpen sem hagyományos arculata javára - változott, a nemesi nemzetből közben polgári lett.