Germinie Lacerteux

Párizs... XVI. Lajos, forradalom, Napóleon, 1830 júliusa, polgárkirályság... Egy pártában maradt nemeskisasszony és egy jobb sorsra érdemes apátlan-anyátlan kis parasztlány története tárul elénk a történelem forgatagában. De főként a cselédlányé. Germinie ártatlan gyermek még, mikor megrontják, és már felnőtt, amikor szenvedélyesen beleszeret egy kamaszfiúba. A fiúból önző, számító, az öregedő nőt aljasul kihasználó férfi lesz, Germinie azonban egyre kétségbeesetten kapaszkodik belé. És minthogy a fiú végül is eltaszítja magától, ő pedig nem tud többé szerelem nélkül élni, lealjasul: csal, hazudik, iszik, és az utcán koldul szerelemet. Bántja ezért a lelkiismeret, viaskodik, küszködik - de mindhiába: az egyszer elszabadult szenvedély nem engedi többé, és menthetetlenül pusztulásba sodorja. A maguk korában híres és elismert Gonsourt fivérek az elsők, akik a francia regényben céltudatosan választják hőseikül a legszegényebb, legelesettebb szereplőket, azokat, akiket könyörtelenül megragad és kiforgat valójukból a züllött nagyvárosi élet, amelynek - éppen a Goncourt fivérek nyomdokán - Zola lesz majd oly hiteles és drámai festője.