Globális uralmi rend I-II.

A könyv a globalizációnak nevezett jelenséget új oldalról mint nemzetállamok demokratikus rendszerét leváltó globális uralmi rendet fogalmazza meg. Az uralmi dimenzió ugyanis rendszerint kimarad a globalizáció tárgyalásából, és így csak egy hatékonyabb és racionálisabb termelési- és piaci szerveződésként jelenik meg. Az 1970-es évek közepétől lezajló gazdasági folyamat (a neoliberális monetáris kapitalizmus térhódítása a keynesi kapitalizmussal szemben) során az addig országhatárok közé szorított, demokratikus kormányzatok által ellenőrzött banktőkés csoportok kiszabadultak a jogi korlátok alól és kikényszerítették a pénztőke szabad mozgását. A globális szinten összefonódott banktőkés csoportok közül a német és francia-belga csoportok háttérbe szorításával az amerikai-angol-holland banktőkések kerültek ki győztesen. Az utóbbi években ez a folyamat áttevődött a politika világába is: a szavazatszerzésért versengő pártok szerepét a banktőkések által közvetlenül működtetett alapítványi rendszer és ezek politikai agytrösztjei veszik át. Az 1989-es rendszerváltás idejére ezek a folyamatok már lényegében lejátszódtak, és ehhez, az akkori elemzők által előre nem látott új globális uralmi rendhez csatlakoztunk mi, magyarok is.