Gloriett a hullának

"... Az a megbízatásom, hogy megrendezzek egy gyilkosságot. Poirot nagyot nézett. - Na, nem igazi gyilkosságot - nyugtatta meg Mrs. Oliver. - Holnap itt nagy kerti mulatság lesz, és újdonságképpen műsorra tűznek egy társasjátékot is. Amit én rendezek. A címe: Hol a hulla? - És hogy megy ez a játék? - Természetesen van egy áldozat. Vannak rejt jelek, és vannak gyanúsítottak... Fél korona a belépti díj, és aki benevez, annak meg kell találnia az áldozatot és a gyilkos fegyvert, ki kell találnia, hogy ki a gyilkos és mi volt a gyilkosság indítéka. - Tehát azért hívatott, hogy segítsek önnek megrendezni ezt a játékot? - Poirot nem is próbálta kirekeszteni a hangjából a felháborodott szemrehányást. - Még mit nem? Azt én magam is elintézem. Nem, én egészen más okból kérettem ide. Meglehet, hogy egyszerűen bolond vagyok, de attól tartok, valami ítt nincs rendben." Sir George és Lady Stubs kerti partit adnak, amelyen Ariadne Olivert, a híres krimiírót kérik fel, hogy szervezze meg a fő szenzációt, vagyis egy gyilkosvadászat nevű társasjátékot a vendégek számára. Ő szokásos vehemenciájával hozzá is lát az aprólékos előkészítéshez. Aki benevez, annak meg kell találnia az áldozatot, és ki kell nyomoznia a halálának körülményeit. A színhelyet előkészítik a megjátszott gyilkossághoz... De Ariadne bizonytalan, érzi, hogy valami nincs rendben. Ezért telefonál régi barátjának, Hercule Poirotnak, aki gálánsan a segítségére siet. A játék elkezdődik, de az áldozat nem csak játssza a halottat. Számára a vadászat véget ér. Nem úgy Hercule Poirot számára, akinek most kezdődik csak igazán...