Gondolatok az értelemről és a tébolyról (C. G. Jung)

Fülszöveg C. G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyénként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebaráti "őrizőjének". Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével. Tartalom Előszó 5 Az értelemről 7 Az érzéki tapasztalásról 9 Az Isten mint tapasztalat 14 Betegség és sors 19 Az élet dele és az öregség 23 A halál mint cél 26 Élet a halál után 29 A tébolyról avagy a zavarodott elméről 33 Az emberiség még a gyermekkor szakaszában van 35 Az ember démoni mivolta 39 Ellenségképek gyártása 43 A háború és a környezetrombolás 48 Az atombombáról 52 A nagy feladat 47 C. G. Jung önmagáról 63 Irodalom 69