Gondolkodás, beszéd, írás

E könyv nem szokványos filozófiatörténeti munka. ,,Egyetemi éveim alatt egy irodalmár tanárom - vallja a szerző - azt mondotta, hogy azért nem szeret bennünket, filozófusokat; mert mi csak más gondolkodók gondolatairól gondolkodunk. Nos, úgy gondolom, lehet >>más gondolkodók gondolatairól<< úgy is >>gondolkodni<<, hogy a filozófiai érvelés öntörvényűségét szem előtt tartva saját elméleti vagy életproblémáink megoldásához is közelebb kerülünk." A könyv középpontjában beszéd és írás viszonya áll. A szerző érvelése kiindulópontjául a 18. századi nyelvelméleti irodalom fejtegetéseit választja: egy olyan korszakét, amikor a könyvnyomtatás elterjedésével az írás hozta kulturális és életformabeli változások egyre szembeötlőbbé váltak, így nem csoda, ha mindabból, amit a 18. században beszéd és írás viszonyáról már elmondtak, sok gondolat a mai szakirodalomban is megjelenik. A szerző a ma már sokszor végiggondolás nélkül átvett elképzeléseket újragondolja és értékeli, majd a wittgensteini filozófia közegében elemzi őket. Az informatika forradalmának korában újra izgalmassá vált probléma vizsgálatával nyilvánvalóvá lesz, hogy régmúlt szerzők kérdésfeltevései is kezelhetők jelen időben, és ezeknek is lehet számunkra izgalmas teoretikus hozadéka.