Goya (Taschen)

A spanyol festészet kiemelkedő mestere. Első jelentősebb munkáit a madridi szőnyegszövőgyár részére készítette. Festői kartonjain a spanyol nép életéből vett jeleneteket ábrázolta (Labdajáték, Valenciai korsóárus). 1786-ban a gobelin gyár udvari tervezőjévé, majd 1789-ben udvari festővé nevezték ki. Arcképeit puritán egyszerűség és félelmetesen leleplező ereju lélektani érzékenység jellemzi (Önarckép, Bayeu portréja, Felesége arcképe, Mária Lujza spanyol királyné portréja, A királyi család portréja). A kilencvenes évek elején alkotta a spanyol nép szenvedéseit és elnyomását megörökítő, döbbenetes hatású kompozícióit (Az inkvizíciós törvényszék ülése, Jelenetek az őrültek házában). 1792-ben súlyos betegség következtében elvesztette a hallását, és visszavonult a közélettől. Ekkor kellett megtapasztalnia, magányában és szenvedései közepette, a társadalom ostoba képmutatását. 1794-99 között készült grafikai sorozata, a Caprichos (Ötletek), mely drámai feszültséggel vagy szatirikus keserűséggel ábrázolja látomásait az örök emberi nyomorúságról. 1800 körül festette a Felöltözött Maya és a Meztelen Maya című képeit, melyek a művészi ábrázolásmód szabad alkalmazásában Manet előfutárai. Az 1808-as spanyol függetlenségi háború idején készítette azt a 82 lapból álló rézkarcsorozatát, a Desastros de la Guerra (A háború borzalmai) című alkotásait, melyek a háború borzalmait és a reakció elnyomását ábrázolták. Démonjai újra feltűnnek a 27 lapból álló Disparates vagy Proverbios (Eszét vesztett vagy Közmondások), mely ismét a spanyol reakció szimbolikus ábrázolása.