Gregorián az erdőn

A próteuszi természetű költő alakváltásainak sorozata egy összegző szándékú kötet /A darázs tanításai/ és egy groteszk verses regény /Heidegger, a postahivatalnok/ után ígéretes új szakaszába lépett ezzel a könyvvel, amelyet most tart kezében az Olvasó. Az új korszak jellegzetes vonásait mintegy megelőlegezi a kötet első, címadó, mégis cím nélküli verse, mely mintha Derrida dekonstruktív eljárásának költői megfelelője volna: egy kulturálisan rögzült metafora /az erdő mint templom/ részletes kibontása közben a metaforikus megfeleltetés eredeti, panteisztikus jelentése töredezni kezd, s az így elszabaduló, szóródó helyi jelentések egy pogány teremtés-mítosz imitációját körvonalazzák. A közismert irodalmi szövegek átiratai, az ismeretlen \(és gyaníthatóan nem is létező) szövegekből készült "fordítások" az imitáció, a parafrázis, a persziflázs, a paródia és a hamisítás jól ismert módszereinek radikalizálásával írják körül a gyász és a metafizikai szorongás kultúrán túli, leírhatatlan és metaforizálhatatlan maradékát.