Gulácsy Lajos

ELŐSZÓ Magánmítoszokat teremtő eklektikus korunkban talán egyetlen művész sem vált annyira aktuálissá, mint a századfordulón alkotó zseniális, ám tragikus sorsú festőművész, Gulácsy Lajos. Művészete azonban nehezen hozzáférhető, az idő tárja csak föl a sötét tónusok ködéből előtűnő leheletfinom árnyalatokat, a többszörös rétegben felvitt, időnként visszakapart, majd öregített felületek játékát. De türelmet és elmélyülést igényel az is, hogy megérintsen a tájban feloldódó alakok, a bizonytalan vágyaktól terhes női arcok, a szerepjátszó önarcképek vagy a régmúlt szellemét idéző sikátorok, sötét zugok és villakertek poétikus melankóliája. Édesapja, idősebb Gulácsy Lajos mérnök, fia születése előtt a Bereg vármegyei Nagyberegben élt első feleségével, Radmatics Máriával. Az apa ekkor a Szernyei Vízrendező, Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál dolgozott mérnökként a Szernye-mocsár lecsapolási munkálatain. Közelről érintette munkája, ugyanis házuk a mocsár mellett állt, és a kertet gyakran elöntötte a víz. A mérnök pályamunkát is készített a mocsár lecsapolására, amitől egészségesebb életkörülményeket és anyagi jólétet remélt, ám pályázati anyagát ellopták, és nem sikerült kiharcolnia igazát. A nyirkos háztól és a rossz levegőtől felesége megbetegedett, majd meg is halt, és férjét egyedül hagyta két lányukkal. Id. Gulácsy Lajos, munkájának ellehetetlenülését látva, és hogy megóvja a kislányokat, Sárát és Bertát a rossz klímától, elhatározta, hogy Budapestre költöznek, ahol munkát és gyermekeinek anyát keresett. A Királyi Magyar Államvasutaknál helyezkedett el napidíjas mérnökként, és házasságot kötött Méray-Horváth Jolán úrinővel. Házasságukból 1882. október 12-én született meg Gulácsy Lajos. Apja után református vallásra keresztelték, ami konfliktust okozott a római katolikus mama számára. Szülei dédelgették, igyekeztek mindent megadni neki, ami alsó középosztálybeli anyagi viszonyaiktól tellett. A későbbi levelek tanúsága szerint édesanyja valósággal majomszeretettel csüngött egyszem gyermekén. Apja korán felismerte képzőművészet iránti érzékét, és erején felül támogatta érdeklődését. Vissza TARTALOM Székely Aladár: Gulácsy Lajos jelmezes fotója / 5 1. Reggel, 1901 / 7 2. A művész áhítata, 1902/8 3. Omnia vanita, 1903 /9 4. A gyárváros apostola, 1903 / 10 5. Legenda, 1903-1904 között / 11 6. Önarckép mellkereszttel, 1903 / 12 7. Esti fényben, 1903-1904 között / 13 8. Fohász, 1904 / 15 9. A spiritualista, 1906 / 16 10. A cselszövő, 1904 / 17 11. Planétás ember, 1910 körül / 18 12. Utca Na'Conxypanban, 1902 / 19 13. Bolond szájában szegfűvel, 1904-1905 között / 20 14. Cogito ergo sum, 1903 / 21 15. Gwinplayne, 1906-1907 között / 22 16. Kisváros, 1903 / 23 17. Heléna, 1904 / 24 18. Veronai lány, 1909 / 25 19. Dante és Beatrice reneszánsz alakokkal, 1910 körül / 26 20. Paolo és Francesca, 1903 / 27 21. Zarándokok hazatérése, 1908 / 28 22. Dal a rózsatőről, 1904 / 29 23. Reneszánsz ruhás önarckép virággal, 1903 / 30 24. Elhangzott dal régi fényről, szerelemről, 1904 / 31 25. Dante találkozása Beatricével, 1906 körül / 33 26. Találkozás, 1905 és 1907 között / 35 27. Varázslat, 1906-1907 között / 36 28. Eksztázis, 1908 körül / 37 29. Régi instrumentumon játszó hölgy, 1910 körül / 39 30. Erdélyiné arcképe, 1908 / 41 31. Zárdakert, 1909-1910 között / 42 32. Mária eljegyeztetése, 1908 / 43 33. Salome, 1910 körül / 44 34. Autodafé Veronában, 1910-1912 között / 45 35. Bohóc virággal, 1910 / 46 36. Guerra, 1914-1915 között / 47 37. Szláv jósnő, 1910/48 38. Don Jüan kertje, 1910 / 49 39. Fons Amoris, 1910-191 1 között / 50 40. Cadenabbia, 1912 körül / 51 41. Csendélet okuláréval, 1908 körül / 52 42. Caspar és Hermina emléke, 1911-1912 között / 53 43. Görög kert, 1911-1912 között / 54 44. Kereveten fekvő nő, 1908 körül / 55 45. Gyxvilp, 1910 körül / 56 46. Homais úr, a patikus, 1907-1910 között / 57 47. Illusztráció Keleti Artúr: Harakiri című verséhez, 1913 / 58 48. Kalapos férfi és gyászkendős nő, 1911-1912 között / 59 49. Kísértés, 1909-1911 között / 60 50. Golgota, 1912 / 61 51. Gavott, 1908-1909 között / 62 52. Rokokó találkozás, 1911-1912 között / 63 53. Egynapos hó, 1913 / 64 54. Vasárnap délután Comóban, 1911-1912 között / 65 55. A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek, 1911-1912 között / 67 56. Látogatás egy magányos házban, 1912 / 68 57. Régi kert, 1913 / 69 58. A San Servolo kertje alakokkal, 1914-1915 között / 70 59. A bolond és a katona, 1909-1911 között / 71 60. Ópiumszívó álma, 1914. és átfestve 1915-1918 között / 72 61. Rózsalovag, 1914. és átfestve 1915-1918 között / 73 62. Fantasztikus jelenet, 1910 / 74 63. Hoffmann meséiből, 1912 után / 74 64. Velencei nemesifjú, 1915 / 75 65. Fellázadt játékszerek, 1916-1918 között / 76