Gulag a Berekben

Napi adagok: 15 deg, szárazfőzelék, 8 deka Levesbetét, 20 deka száraztészta, 25 grama zsiradék. Az olaj minden esetben avas volt. Ez kezdetben sok rabnál bélhurutot és hasmenést eredményezett. A rabok tisztálkodására a barakkokban elhelyezett mosdócsatornák szolgáltak. A táborban víz nem volt, és a nagy takarékossággal kezelt szűkés vízmennyiséget egy lajtos lovaskocsi szállította. A vízhiány következtében alig két hét múlva megjelent a tetű. A gyógyszerellátás szinte egyenlő volt a semmivel. Ha a beteg rab gyógyszert kért a tábor orvosától, a leggyakoribb felelet az volt, hogy az aznapi készlet már elfogyott, a beteg jelentkezzen másnap. A tábor élete a reggel 5 órai ébresztővel kezdődött és a 9 órai takarodóval végződött. Az ebédet 12 órakor, a vacsorát 5 órakor adták. Az 1952. január 2-án odaszállított rabokból 20-30 főnyi brigádot alakítottak ki. Dolgoztak a vasútépítésnél, útépítésnél, és építő munkálatoknál. Töltési munkákat végeztek, az egyes tanyákat összekötő utakat készítették, megkezdődött a kender-len és a cukorgyár alapozása. Az első ötszáz rabbal érkezett ide 1952 január másodikán az a fiatal férfi, akit csempészetért ítéltek kényszermunkára a Nagyberekben. Február közepén szökött meg sikeresen, tapasztalatairól a Szabad Európa Rádió készített vele a riportot, Münchenben.