Gyermekpróza - Világ- és magyar irodalom

A Nemzeti Tankönyvkiadó kiadványaként megjelent tanulmánykötet felsőoktatási tankönyv. Műfajelmélettel foglalkozó bevezető fejezete a műnemek, műfajok világába kalauzol. Szép stílusban írt szubjektív tanulmány a művészetek születéséről, egymáshoz kapcsolódásáról. A szerző némiképp eltér az általánosan elfogadott műfajelméleti felosztástól, amennyiben az epikai műfajként nyilvántartott balladát a lírához sorolja, zárójelben megjelölve, hogy átmeneti. Vélhetően arra utal, hogy a ballada nem más, mint tragédia dalban elbeszélve. A műalkotások elemzését nagyon nehéz objektív módon megítélni. Az állatmese, tanítómese fejezetben a szerző Rousseau-t idézi, és a felvilágosodás nagy szentimentális írójával vallja, hogy a gyermek félelmei és dilemmái a felnőttek azonos érzelmeit tükrözik. Ez a meggyőződés több értelmezésben is visszatér. A könyv első része világirodalmi alkotások elemzéseit tartalmazza. 27 műről olvashatunk hosszabb-rövidebb értelmezéseket a Don Quijotétól a Harry Potterig. Érdekes, gyakran szenvedélyes elemzések ezek, melyek a tankönyv olvasóját vitára késztethetik. A sokat tapasztalt, az életben megkeseredett felnőtt olvassa Cooper indiánkönyveit, Milne Micimackóját, E. Kästner több művét. Ám egy másik felnőtt, egy gyerek nem gondolja, hogy a Micimackó figuráit "negatív domináns jegyek" különböztetik meg egymástól, és nem képzeli azt sem, hogy "Mindannyiuk \(ti. a szereplők) közös vonása a mérhetetlen butaság, viszont épp az ész dolgában a legnagyképűbbek…". Nem, azt érezzük, hogy a Csekélyértelmű Medvebocsnak arany szíve van, hogy Malacka kedves és szeretetre méltó, hogy Nyuszi másokért mozgósítja rokonait és üzletfeleit. Hogy a Micimackó nélkül nem lehet jóságos és erős felnőtté válni. Az lenne szerencsés, ha ezt a felsőoktatási intézményből kikerülő hallgatók is így gondolnák.