Gyilokjáró

Az író vallomása: "A kör bezárul: a gimnazista, aki a Kutatóárok-ban elindul, hogy szembe találja magát a nagy európai csend fél százada után az első világháború kataklizmájával, nyugtalan, belsőleg meghasonlott férfivá érik a Rézkor két háború közötti korszakának évtizedében. A Gyilokjáró-ban már csak hat esztendőt igyekszik feltérképezni, 1933-1939 között, a nagy európai s még inkább a hazai események síkján, de éppúgy saját sorsában is, amelyet magán-világtörténelemnek nevez. Ezek az évek a későn érő író labirint-útjának állomásai. Nehezen, mintegy kerülő úton növök bele abba a sóvárgott világba, amit irodalomnak hihetek. Egy nemzetközi regénypályázat sikere vet fel, az Eurázia sorsáról Sienában kapok hírt, ott, ahol emberi sorsom is beteljesedik. A nagy városünnep, a Palio színes emlékvilágában tépem fel a táviratot, mely első megjelenő regényem jövendőjére utal. 1936 végétől egyre komorodnak az idők: itt kezdődik a gyilokjárás, jó és rossz szándékú magyaroknak fokozódó polarizálódásával. Így jutok el a vár szimbólumához, melynek belsejében a hosszú ostrom alatt a hazai védők próbálják őrizni, fenntartani a magyar s az egyetemes humánumot. Szerettem volna azt is érzékeltetni, hogy ez a hazai korszak semmiképpen sem volt egysíkú, inkább réteges, mind eseménysorozataiban, mind az embertájban. Sok-sok apró villanáson, néhány mondatos portékon keresztül próbáltam formát adni annak, milyenek is voltak a távoli kor emberei. De igyekeztem nem a mai szemmel, szemlélettel, hanem az akkori kortársak élményvilágán keresztül, a folytonosan változó, egyre komorabb események tükrében alakítani ezt az írást, melyet talán korrajznak nevezhetek."