Gyűrűkúra (2. bővített kiadás)

Eezt a Gyűrűt, az Egyetlent, a bündék csinálták, Aranyáért bündenagyit gyorsan zaciba vágták. Úr ez csúfon, szépen, halandón és nyüzügéken, Teljesíti kívánságod, ha éppen nincsen ébren. E Gyűrűben lakozik a hatalom minden felett. A lehetőség, hogy mit akarsz, mindig azt tehesd. Ha eltörik, ha elcsórják, semmivel sem pótolhatod. Küldd el bátran SZarkujonnak, hogyha megtalálod. (A pénz miatt ne aggódjál: a címzett fizeti a portó díját!) Ezzel a rémes verssel, amelybe az elaggott varázsló hiába próbálta beleerőszakolni a verslábakat és a rímeket, ezzel meg egy Gyűrűvel kezdődött minden. A vers és a Gyűrű volt az , ami miatt Frigónak, a hős lelkű bambitnak nem maradt más választása, mint hogy útnak induljon, vállalja a veszélyeket (szembenézzen szörnyekkel, pénzéhes fogadósokkal, bűn rossz ételeket egyen, és meneküljön a zuhanóbombázóként támadó gyilkos pelikánoktól), és megszabaduljon a smukktól, amiért egyetlen önérzetes zálogházas se adott volna egy fél finulát se. Mielőtt elindult, csak arra tudott gondolni, hogy az ilyen küldetéseken jobb minél előbb túlesni. Vágj bele, Frigó, biztatta magát. Indulj csak el, hátha útközben találsz egy balekot, aki elvégzi helyetted a munkát!