Háború és béke rádióban és televízióban

Háborús hangok Miközben a rádióban hasznos és szép gondolatok érvényesülnek, a műsor egyre változatosabb és mind több adóállomáson foghatják hallgatói, felerősödik a rádió nemkívánatos szerepe is. Claude Schubiger svájci elemző 1941-ben kiadott könyve jellemző címet kapott: La guerre des ondes - Rádióhullámok háborúja. ,,Hatalom határok nélkül" című fejezete rámutat arra, hogy a rádió áthatol olyan területeken is, ahol másként csak útlevéllel közlekedhetünk. Behatol a szegény viskókba ugyanúgy, mint a pompás palotákba, s míg a zene ellágyít, felold, a szó a rádióban nemcsak nemesít, nemcsak közvetíti a népek legbelsőbb rezdüléseit, életét, de terjesztheti a széthúzás mérgező ,,gyümölcseit", gyűlöletet és hazugságot is terjeszthet, népet nép ellen uszíthat, felizgat, forradalomra, háborúra gerjeszt. A máig is érvényes mű rámutat arra, hogy a világon az első propagandaadásokat a Szovjetunió indította Anglia, Németország és Japán irányába, akkoriban példátlan teljesítményű adóállomásokkal. Ennek egyik attrakciója volt a Vörös Téren felvonuló hadigépezet zajának hosszas közvetítése, és a felhangzó hurrá-kiáltások extatikussá növelt, lehengerlő erejének demonstrálása. A megcélzott országok a kezdeti meglepetés után diplomáciai tiltakozásokkal próbálták elejét venni ennek a korában döbbenetes jelenségnek, majd ennek hatástalansága után ellenpropagandába kezdtek, Oroszországhoz közeli adóikon elkezdték oroszul ismertetni a valós helyzetet, mikrofon elé állították az onnan elmenekülő munkásokat, parasztokat