Halálos szerelem

Részlet a könyvből: Justine Torbensen alapos és körülményes takarítást rendezett házában, mielőtt becsomagolt volna, hogy mint minden évben, ezidén is elutazzon világot látni. Tudata alatt kissé a halál és örök búcsúzás érzése derengett ilyenkor. Sosem lehet tudni! S ha már, ne adj Isten, történik valami, legalább ne keljen szárnyra a pletyka, hogy Torbensen főorvoséknál micsoda szörnyű rendetlenség van, - mint annakidején a borkereskedő Falkenberg feleségénél, aki három fuvar rongyot, lim-lomot tartott a padláson, holott lenn a szobákban jóformán a padlóról lehetett volna ebédelni. Vagy megteszi az ember a kötelességét és tűzön-vízen át kitart a férje mellett, vagy nem. Justine mélységesen megvetette azokat az asszonyokat, akik nem teljesítették kötelességüket. Ha reggelre kelve pókhálót találnak a sarokba,n, arról persze nem lehet tenni, különösen, ha a ház egy nagy kert közepében áll, de különben Karsten joggal követelheti, hogy a házban minden a maga helyén legyen, semmi darabokra ne törjön, semmi szét ne repedjen. Egyszóval, hogy a háztartást úgy vezessék, ahogy illik. És főképpen úgy, ahogy a régi Patikaház egyetlen élő sarjához illik. Egyébként Justine, jóllehet orvosnak a felesége volt, különösképpen sohasem gondolt az elmúlásra. Mintha szerződést kötött volna a halállal, hogy száz évig él. Csak amikor küszöbön állt az elutazás, akkor derengett föl benne a titkos érzés: sosem lehet tudni.