Halhatatlan Vittorio - Alfieri utóélete: kultusz és kritika

Egy utóélet élettörténete, az Alfieri-kritika kritikája, egy klasszikus protréja az irodalmtörténet tükrében, avagy éppen az irodalomtörténet-írásé, ahogyan egy remekíró minduntalan újrafestett arcképében tükröződik? Mindez együtt Madarász Imre új könyve. A neves irodalomtörténész, Alfieri legnagyobb magyar kutatója, 2004-ben megjelent, a magyar italianisztikában egyedülálló és a nemzetközi szakirodalomban is kivételes nagymonográfiája, a Vittorio Alfieri életműve felvilágosodás és Risorgimento, klasszicizmus és romantika között folytatásaként írta meg ezt a munkáját, amely önmagában is figyelemre méltó, hasznos és érdekes olvasmány. Megtudjuk belőle hogyan gondozta az 1803-ban elhunyt költő hagyatékát nagy szerelme és múzsája, Stolberg grófnő, hogyan lett emberi és költői lakja a Risorgimento patriótáinak eszményképe, miként próbálta romantikus kultuszát megkérdőjelezni a pozitivista kritika, milyen módon hivatkozott rá a fasiszta rendszer és annak ellenzéke, hogy értelmezték és értékelték munkásságát a huszadik század maeghatározó krititkai irányzatainak, a croceizmusnak, a historicizmusnak, a marxizmusnak, a pszichoanalízisnek a követői, és mit tud vele kezdeni a mi jelenünk. A vizsgálódás kitekint Alfierinek a szépművészetben, a színházban, az oktatásban és a könyvkiadásban való, továbbá Olaszországon kívüli és magyarországi jelenlétére is. Madarász Imre immár negyedik önálló Alferi-könyve az alfierisztikán és a italianisztikán, valamint a Magyarországon sz utóbbi években virágzásnak indult kultuszkutatáson túlmutató tanulságokkal is szolgál. Konkrét példával bizonyítja, hogy egy klasszikus emlékének ápolása, örökségének feldolgozása nemcsak tudósokat, szépírókat, szellemi mozgalmakat minősít, hanem egész korszakokat is.