Halott a mocsárban

Részlet a könyvből: Nógatta a lovász a Rárót, odaért a főhadnagy mellé. Az út szélesen vezetett, több keréknyommal az erdőn át, azután kezdődött a mocsár. - Főhadnagy elvtárs, nyugtalan a Ráró. - Az én lovam is, Janik. - Éreznek valamit - mondta a fiú, s előrehajolt, rá a lova fejére. - Farkast érzett... - Horváth főhadnagy nevetett. - Hagyja, Janik, a dajkameséit! Akkor a kiáltás. Nagyon messziről. Kiáltás volt-e valóban? - Hallotta maga is? Gyerünk! Eldübörögtek a mocsár felé. Suhantak mellettük a fák. A part egy helyütt leszakadt, és vége az útnak. - A távcsövet, Janik! Horváth lehuppant a lóról. Küldhette volna Janikot is, de ő ment, a rossz bal lábával. Lehajló ágba, bokorba kapaszkodott, görögtek már a rögök, puffanva érkeztek le, szétrobbantak a korható fatörzseken. Ő tudta csak, merre vezet ösvény keresztül a mocsáron. Jobbra a falu, balra a határ felé. De falu és határ is messze van innen