Hanem szeretni is

Káldy Zoltánról sokan beszélnek, de kevesen írnak, és még kevesebben publikálnak. Miközben harmincéves püspöki szolgálatának (1958-1987) eredményei és következményei lépten nyomon visszaköszönnek az evangélikus egyház mindennapi életében és szolgálatában, a fiatalok közül sokan lényegében már semmit sem tudnak róla, s egyre kevesebbet tudnak magáról a szocialista korszakról is. Mi pedig, akik még éltünk ebben a korban, s akik kutatjuk ezt az egyre távolodó világot, nem elégedhetünk meg azzal, hogy visszaemlékezésekben halljunk a - ma ráadásul egyre divatosabb - ,,retró világról" és az akkor éltek, köztük Káldy Zoltán nevéről. A valóság az, hogy egy-két kurta tanulmányon kívül még kis részletekben sem elemeztük ki azt, amit tudunk, tudhatunk, tudhatnánk. Többet kell tehát beszélnünk róla, de arról a korszakról is, amelyben megadatott neki az élet lehetősége. Hiszen sorsa, pályája, személyiségének változása mind magán hordozza a 20. század magyar történelmének sok-sok mélyreható nyomát, a létező szocializmus kontextusának őseredeti vonásait, az elmúlt évtizedekben diktatúrával és elkerülhetetlen átalakulásokkal küzdő történelmi egyházak vívódásait. Ezért különösen is fontos, hogy ezzel a kötettel indul útjára az evangélikus egyház Luther Kiadójának új sorozata, az Egyház a szocializmusban is, amelyben reményünk szerint egyre szélesebb körben tudjuk majd bemutatni a magunk mögött hagyott, mégis még sokáig mélyre ható történelmi korszak egyháztörténetét.