Hármaskép

"Sokáig színes álom volt számomra a festészet és a természet szeretete; hogy gondolatok rendszere is, azt Vajda Lajos képeit nézegetve vettem először észre. Ezeknek a gondolatoknak a pályáját megkísérelhetjük kimérni, ugyanazzal az állhatatos figyelemmel, amellyel Kepler a bolygók útjainak számolt utána. Láttam azután, hogy nemcsak egy-egy életművön belül uralkodik gazdag, kavargó, de azért sejthető rend; a különböző korokban élt mesterek eszméi bonyolult kötésekkel egymáshoz kapcsolódnak. Természetes dolog, hogy a végeérhetetlen összefüggések rendszeréből azok a jelenségek emelkedtek ki a legélesebben, amelyekhez magamat a legközelebb éreztem, hozzájuk a leginkább vonzódtam. Ennek a logikai konstrukciónak egyes területeiről, például Vajda Lajos szentendrei rajzaiból szelíd sugárzás áradt, más része (ilyen volt Leonardo da Vinci oeuvre-je) minden racionalizmusa mellett szinte kikutathatatlannak bizonyult, és volt benne olyan hely, amely esztelen hévvel tündökölt - ilyennek láttam Grünewaldot. Mindez összekapcsolódott Európa földrajzával, tájakkal és épületekkel, a történelemmel, az idő nagy változásaival - s a jelennel."