Három magyar szentkép

Egy csíki székely keresztszemes hímzés; egy altáji szkíta (szaka) arany övcsat; egy kazettaábra a csengersimai református templom 1761-ben kifestett mennyezetéről. Szentképek? Magyarok? Igen, magyar szentképek! Kik és hogyan "ábrahámosítják" ősvallásunk egyik legfontosabb ránkmaradt tanúját? Hogyan fékezik állóképpé a testetöltés feltámadásban kiteljesedő folyamatábráját? Hogyan fokozzák le tartalmatlan dekorációvá a megmaradásunk lehetőségét és feltételeit taglaló, képírásba foglalt üzenetet? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a "Csak tiszta forrásból", "Az Atilla-kincs vallomása", az "Angyali korona, szent csillag", az "Üdvtörténet - magyarul" és a többi, számos kiadást megért könyv szerzőjének legújabb kötete. A Függelékben arról is hírt kapunk, miképp és miért kerülhettek át népi műveltségünk legmaradandóbb értékei a szószékről a mezőre, a lelketlenült lekipásztor kezéből a juhok "jó pásztorának" tarsolyába, és őrződtek meg így, időről-időre feldúsulva, napjainkig.