Három nap a halál árnyékában

-Katapultáljon! - hallatszott a parancsnoki pontról -, harmincegyes, katapultáljon! Még maradt néhány másodperce, és az ő helyzetében ez nem is volt kevés. Arra törekedett, hogy bedöntse a gépet, zuhanórepülésbe menjen át és ne hagyja "dugóhúzóba" esni. A zuhanórepülés mégiscsak jobb, mint a "dugóhúzó", ez talán segít abban, hogy ismét visszanyerje uralmát a gép felett... -Harmincegyes katapultáljon! A tenger felé tart! A zuhanórepülés nem sikerült, a gép összevissza, rendszertelenül tovább zuhant. De hát biztos abban, hogy megtett mindent? Meg kell próbálni még egyszer, még egyszer - utol... Szoboljev megnyomta a pedálokat, igyekezett megtalálni azt az időpontot, amikor gépe, ha csek egy pillanatra is, megint kormányozható lesz. A csűrőlapok... Mi van a csűrőlapokkal? A repülőknek általában igen jól fejlett oldallátásuk van, így aztán Szoboljevnek is sikerült elkapnia, mit mutatnak a műszerek. Kilencezer méter, nyolcezerötszáz. Nyolcezer. Felhőtenger hullámzott a homloküveg előtt, a műszerek jelezték a forgást, egyre fokozódott a zuhanási sebesség. -Harmincegyes, most a tenger felett van. Megparancsolom, Ön hall engem, megparancsolom, azonnal katapultáljon! Hatezer méter, hat, ötezerötszáz. Nem, nem megy semmire. Teljesíteni kell a parancsot. Ha most nem ugrik ki, már késő lesz, és akkor senki sem tudhatja meg, hogyan viselkedett az elfogó vadászgép a különböző manőverek közepette, pedig ez fontos.