Házszínház

A kötet írásai egy olyan fényképész, vándorszínész feljegyzései, aki negyven éve járja Pest szegény, romos utcáit, lakóházait. Fényképeinek százezrein is sok ember tűnik fel, áthaladnak, elenyésznek, némelyik örökre, de azért a fényképek a házakról, a színpadról szólnak, míg ezekben az írásokban megszólalnak, sőt kicsit mellettünk maradnak maguk az emberek is, a lakók. E kötet írásaiban főként az elfeledett sugárútról, a józsefvárosi Népszínház utcáról és környékéről esik szó, muzsikus cigányokról, az eltűnt Eldorádó mulatóról, a lebontott Nemzeti Színházról, a rémületes emlékű Kis Varsóról a Teleki téren, imaházakról, hangszerillatú kis műhelyekről, de a Hotel Nemzeti félhomályában szóba kerül Őze Lajos, a Teleki téren Mándy Iván, és a vízivárosi Szalag utcában pedig feltűnik Huszárik Sándor rendező úr, aki e kötet íróját kézen fogja, és míg együtt nézik a Szindbád forgatását a hóesésben, kezében tartja a gyerek dögnehéz iskolatáskáját.