Heller Farkas könyvek 3.: A humán tőke szerepe a gazdaságban (Pázmány Press)

A szakmai közéletben, de a különböző médiumokban is nagy teret szenteltek az utóbbi időben a magyar versenyképesség jelentős romlásának. A Világgazdasági Fórum versenyképességi indexe alapján Magyarország a 2006. évi 41. helyről 2015-ben a 63. helyre csúszott vissza, míg régiós versenytársaink közül Csehország és Lengyelország jelentősen javították pozícióikat. Csehország a maga 31. helyezésével a térség országai közül a legelőkelőbb helyet foglalja el az említett rangsorban. Lengyelország pedig 25 helyet javított a versenyképességi pozícióján ugyanebben az időszakban. Az okokat kutatva e két ország kapcsán két fontos gazdasági, politikai döntés mellett nem mehetünk el szó nélkül. Csehország rangos versenyképességi pozícióját többek között annak köszönheti, hogy mind az Európai Uniótól kapott támogatás felhasználásakor, mind pedig a kormányzat által finanszírozott fejlesztések esetében kiemelt összeget fordítottak innovációra, majdnem háromszor annyit, mint Magyarország (2,7 milliárd eurót a mi 842 millió eurónkkal szemben). Lengyelország gazdasági sikere pedig nem vonatkoztatható el az 1999-ben elindított átfogó oktatási reformtól, amely a kormányváltások ellenére is zökkenőmentesen folytatódott és támogatást kapott az elmúlt több mint egy évtizedben. Ennek eredményeképpen a 2012-es PISA-felmérésen Lengyelország kiugróan jó eredményeket ért el. Ez a két tényező elég indokot szolgáltat arra, hogy megvizsgáljuk, vajon a humán tőke képzésének, minőségének milyen szerepe van egy ország, jelen esetben Magyarország versenyképességének alakulásában.