Hét beszélgetés Jorge Luis Borgesszel

1971-ben Fernando Sorrentino, az akkor még kezdőnek számító, huszonkilenc éves argentin író hét délutánon át kérdezgette Jorge Luis Borgest mindenféléről, ami épp az eszébe jutott, s a könyv, mely ezekből a csapongó beszélgetésekből született, Borges megejtően közvetlen portréját tárja elénk. Megtudjuk egyebek között, hogy miként tekint vissza Borges saját korai műveire, s ennek alapján mit tanácsol a kezdő íróknak, s azt is, miért fontos, hogy az író lusta legyen. Megtudjuk, hogy ő, aki mindig „hedonista olvasó" volt, miért szereti jobban Henry Jamest Franz Kafkánál, hogy miért unt bele Dosztojevszkijbe, hogy miért tartja García Lorcát jelentéktelen költőnek, hogy mikor és hogyan olvasta először Dante Isteni Színjátékát, és miért tartja olyan zseniális műnek, jóllehet a vallásos tartalma egyáltalán nem érdekli (mert abszurdnak tartja azt a gondolatot, hogy „viselkedésünk érdekelheti az istenséget"). Rögtönzött kis elemzéseket találunk a könyvben az argentin irodalom majd' minden jelentős alakjáról, de éppúgy a gaucsókról, a tangóról és a truco nevű kártyajátékról is, s mellesleg megtudhatjuk, mi a véleménye Borgesnek a futballról, melyet szerinte igazából a fanatikus szurkolók sem szeretnek.