Hetvenhét törökségi népmese

A népvándorlás korában a sztyeppe vidéken nomadizáló magyarság önálló élete kezdetétől évszázadokon élt török népek szomszédságában, vagy velük szimbiózisban. Bár a kapcsolat részleteit sűrű homály borítja, emlékét őrzi a kultúránk minden szegmense, de leginkább a nyelvünk, melyben jól dokumentálható ez az együttélés a legkorábbi időktől. A honfoglalás előtti török jövevényszavaink többsége bolgár-török eredetű, melynek mára egyetlen beszélői a csuvasok, de más oguz- és kipcsak-török hatás is érte a magyar nyelvet. A mai törökség több, mint harminc beszélt nyelvet használ, melyek közül számos a kihalás szélére sodródott. Részben ezeknek is emléket kíván állítani ez a könyv. Olyan archaikus műfajokhoz folyamodtunk, melyek a korai magyar-török kapcsolatokra is rávilágítanak. Azok a tematikus és szerkezeti párhuzamok, melyekre felfigyelhetünk az itt közlésre kerülő mesékben, mind a kutatók, mind a laikus olvasók körében érdeklődésre tartanak számot.