Hiedelem és hagyomány

Évtizedek óta halmozódó adósságot törleszt a szerző ezzel a maga nemében egyedülálló kötettel. Hoppál Mihály jó ideje őrizgette fiókja mélyén teoretikus műveit és gyűjtéseit, melyek szigorú válogatás és átdolgozás után látnak most napvilágot. A kötet struktúrája j elemeket rejt. Tanulmányok és lejegyzett elbeszélések váltogatják egymást, segítve az olvasót laikust és tudóst egyaránt a hagyomány és hiedelem viszonyának mélyebb megértésében. Miként működik a hiedelmek rendszere, rendszernek nevezhető-e egyáltalán? A tudós érdeklődő kutatási vágya és az élő hagyomány találkozásának lenyomatát ismerhetjük meg az interdiszciplináris szemléletű kötetből. Hoppál Mihály (Kassa, 1942. október 21.) a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója, a hatvanas évek végétől kutatja a magyar narratív hagyomány különböző területeit (néphit, népi gyógyítás, magyar mitológia, samanizmus). 1967 óta dolgozik a Néprajzi Kutatóintézetben, ahol megalapította a népi gyógyítási archívumot és a nemzetközi hírű sámánarchívumot. 1997-től az Európai Folklórintézet igazgatója, melynek keretben az UNESCO szellemi világörökség konvenció kidolgozásában tevékenyen részt vett. 2003-től az MTA Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója, s több mint egy évtizede a Nemzetközi Sámánkutató Társaság elnöke. Több könyvsorozat és folyóirat szerkesztője. A magyarság körében kutatott az erdélyi és amerikai magyaroknál is, továbbá kutatott Szibériában és Kínában is.