Himnusz kívülről, belülről - dedikált - LEZSÁK SÁNDORRAL BESZÉLGET SPANGEL PÉTER

ELŐSZÓ Lezsák Sándor nem tudott megbarátkozni a főváros nyüzsgő, zajos miliőjével. Vidéken keresett, s talált otthon és egyben katedrát is, 1969-ben Lakiteleken. A nemzet napszámosaként okította, nevelte a gyerekeket, színjátszó csoportot vezetett, irodalmi esteket, filmklubot vezetett, s közben szinte észrevétlenül - eleinte talán nem is szándékkal - megízlelte az akkori zűrzavaros politikai élet jellemző sajátosságait is. Láthatatlan, éber tekintetek kísérték útjait, és amikor a követők élő valósággá váltak, a kellemetlen szó csak a legenyhébb kifejezése személyes találkozásainknak. Lezsák Sándor azonban ezeket a történeteket is a rá jellemző csendes derűvel, olykor iróniával elevenítette fel. Jó volt hallgatni őt, s bizony, személyes, őszinte vallomása élethelyzeteiről példát adott, hitben és cselekvésben, szolgálattal lehet életutunkat végigjárni. Pedagógusi hivatását is megnehezítették olykor a "sasszemek", de ezekben a pillanatokban is gyakran megtapasztalhatta a Jóisten "közbeavatkozását", s ha voltak is nehéz pillanatai, sosem adta fel harcát. Vissza FÜLSZÖVEG a Madách Gimnáziumba volt egy latin-görög szakos tanár, Muraközy Gyula. Nem tanított minket, ám egyszer bejött egy magyarórára helyettesíteni. Megállt előttünk, megkérdezte: - Mit tanulnak? Hol tartanak magyarból? - Kölcsey Himnuszát - mondtuk. - És tudják? - kérdezte. - Kívülről - válaszoltuk -, végig. - És belülről? Döbbent csend volt. Belülről? - És mondják, a Himnusz vagy a Szózat szerint kell élni? Az addig nevetgélő osztály elnémult. Megfogott minket valami. Hogy is van? "Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar...", "Isten, áldd meg a magyart..." Igen, e kettő legyen az életvezetőnk! Hitben és cselekvésben kell élni és szolgálni egy nemzetet, amely erős kell, hogy legyen gazdaságban, politikában, erkölcsben, és belső akaratban, amely segít ellenállni a kísértéseknek, támadásoknak. Nem elég kívülről fölmondani a Himnuszt, belülről is érezni és tudni kell.