Hit és emberi és boldogság

A boldogság utáni vágy, melyet Isten oltott belénk, egyetemes, alapvető, ellenállhatatlan hajtóerejű igénye mindenkinek. Az emberiséget évezredek óta érdekli a boldogság kérdése, foglalkozik vele többek közt a teológia, jelentős helye van a különböző vallásokban, tárgya a filozófiának, az antropológiának. A beteljesült és beteljesületlen boldogság, a boldogság keresése és az ahhoz vezető út az emberiség közös kincsét képező számos irodalmi, zenei, művészeti alkotás ihletője. A pszichológusok azonban mintha elfeledkeztek volna a megvalósult emberi boldogságról. Figyelmük elsősorban a boldogság hiánya és a kudarcba fulladt boldogságkeresés okozta pszichés problémákra, ezek diagnosztizálására, korrekciójára, gyógyítására irányult. Szemléletváltás csak az 1990-es években történt, amikor a szakemberek a boldogság, a boldogságforrások felé fordultak. Ösztönző lehet, ha a boldogságot kutató szakemberek, pszichológusok, pedagógusok tudatosítják magukban missziójuk fontosságát, felelősségük nagyságát. Kutatásaik eredménye ugyanis segíthet például abban, hogy a boldogságot ne tévutakon keressük, és ne elégedjünk meg pótlékokkal. Megállapításaik pedig nem csupán az egyének, hanem a közösségek életében is iránymutatók lehetnek.