Hiúzasszony nem szeret

Az ostrom utolsó napjai. A tizenhét éves Bibi körül romokban hever a város. Míg mások élelmet keresve bóklásznak, a lány egy feltört zsidó lakásból szatyorra való piperecikkel tér haza. Csak egy dolog izgatja: a lopásért kapott anyai pofonok ne hagyjanak nyomot frissen kikészített arcán. ,,...bezárkózott a szobájába és megnézte magát a tükörben. Szép vagyok! - gondolta és egy fekete ceruzával kontúrt húzott a szeme köré." A hetvenegy éves Bibi magányosan, házába zárkózva él. Egész életében megvetett férje meghalt, lánya, aki iránt soha, semmit nem érzett, külföldön él, fia pedig örök rettegésben tartva anyját, csak a halálára és az örökségre vár. "Még romjaimban is szép vagyok - gondolta és hozzátette: Egy nő mindig úgy nézzen ki, mintha fényképészre várna..." Míg Bibi körül folyamatosan cserélődnek a huszadik század második felének kulisszái, Ő változatlanul maradt, aki volt: egy végletekig önző, mindenkit saját céljai elérésére használó, lélektelen nőstény. Valóban maradt, aki volt? A népszerű írónő regénye - mint a korábbiaké is - egy újabb Föld-utcai lány története.