Hivatalos falukutatók - A vidéki Magyaro. leírása 1930 és 1940 között

A forrásgyűjtemény a felsőfokú társadalomtörténet- és történelemoktatás számára készült, de a Horthy-korszak iránt általában érdeklődők figyelmére is igényt tarthat. Az 1920-tól a második világháborúig tartó huszonnégy évet rendszerint azok a politikai, tudományos, szépirodalmi művek jelenítik meg az utókor számára, amelyek közös toposza a Trianon miatti magyarázat- és kiútkeresés. A békeszerződés előírásával Mohács után ötszáz évvel újra függetlenné váló államnak azonban a hatalmi szerepköréből adódó kötelezettségekkel kellett szembenéznie. Méghozzá úgy, hogy döntéseinek, a gazdasági és a társadalmi feszültségek oldását szolgáló intézkedéseinek meghozatalánál polgárai biztonságát és boldogulását tartsa szem előtt. A forrásgyűjtemény azokra a szociálpolitikai érvrendszerekre és társadalomelemzési technikákra kíván példákkal szolgálni, amelyekkel 1930 és 1940 között a gondoskodásra szorulók körét vizsgálták az arra hivatalból felkértek: az ún. szociális tanácsadók, a közegészségügyi szakértők, a politikailag pozícionált társadalomtudósok, a félamatőr társadalomelemzők és a rendszerrel lojális szociográfusok. A szövegek a vidéki Magyarországról adnak leírást: a vármegyékről, a tanyákról, a cselédlakásokról, az 1920-as földreformmal átlagosan 1,5 holdhoz jutott "új földesurakról", akik ugyanúgy az állam gondoskodására szorultak, mint a tulajdonosok köréből továbbra is kizárt mezőgazdasági bérmunkások. A szövegek többsége az önálló munkavégzésre létfeltételeiben és mentalitásában legesélytelenebb agrárszegénységről, az Interbellum kubikosairól, summásairól szól, akiknek valóságán nem tudott változtatni a társadalmi és gazdasági jogegyenlősítés XIX. században megindult folyamata.