Hodinai hodinák

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: "Az Óvár tornyában megkondult az óra. Félnyolc volt, szeptemberi reggel. A különféle tornyok, melyekből bőven jutott a kisvárosnak, harmatcsepptől nedvesen csillogtak a reggeli fényözönben. A hegynek menetelő utcák végén tisztások lankadó zöldjei tárták ki maradék pompájukat s még följebb, dércsípett palástjukban, ezer ecsettel színesedő lomberdők, örökzöld fenyvesek meg fölségesen kopár sziklatetők kukkantottak be a kisvárosba. Az ember mindenfelé házakat, igen öreg, sokszázesztendős házakat, kőszobrokat, szenteknek szobrait meg a kapuk fölé süllyesztett kis kápolnákat látott, de csak néhány lépést kellett tenni, hogy alig valamivel a városkapukon túl a természet háborítatlan vadonjába érjen az ember. Sohasem volt szebb a kisváros, mint ilyenkor, szeptember elején. Az égen még nyájasan süt a nap, de a hegyek már hűvösödő lélekzetüket párologtatják a a völgy felé. A girbe-gurba utcákat olykor könnyű zápor korbácsolja végig s a szekerek már nem verik föl az út porát."