"Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van"

Kötetünk dokumentumainak nagy része - közel a négyötöde - egy magángyűjteményből származik, amely 1984-ben került a kezünkbe. Ezt az eredetileg mintegy harminc ív terjedelmű gyűjteményt egy dunántúli városban élő barátunk adta át nekünk azzal, hogy az anyagot az akkoriban elhunyt édesapja gyűjtötte 1953 és 1957 között. A gyűjtő ebben az időszakban az államigazgatásban, különböző minisztériumok panaszirodáin, illetve jogi osztályain dolgozott. Fia közlése szerint 1953-tól abban a reményben gyűjtötte a dokumentumokat, hogy a tövénysértések áldozatait idővel kártalanítani fogják. A gyűjtemény terjedelmét esetlegesnek tekintettük, és az átadójával történt megállapodás után válogattuk ki belőle az itt közreadandó szövegeket. Minthogy az iratanyag sem tudományos, sem más szempontból nem volt rendezett, időrendi sorrendbe raktuk azokat a darabjait, amelyeket megjelentetésre érdemesnek találtunk. A kötet többi dokumentuma a saját, jóval esetlegesebb gyűjtőmunkánk eredménye. "Családi irattárakból" kaptuk ezeket az iratokat; határozott, konkrét cél nélkül kértük el és tettük félre őket. Talán csak a meghökkenés vezette ezt a félig tudatos gyűjtést: nemigen ismertünk ezekhez fogható szövegeket. Hol az esetek történeti-szociológiai mélysége, hol a nyelvi különlegességek gazdagsága fogott meg bennünket. Mi, huszonöt-harminc évvel később, már csupán dokumentumokat gyűjtöttünk, csakugyan. És akár van remény most a kártalanításokra, igazságtételre, akár nincs, meg kell maradnunk spontán gyűjtésünk eredeti indítékánál: egy korszak sajátos, sűrített tanúságainak látjuk ezeket a szövegeket. Megítélésünk szerint ez a gyűjtemény híven és viszonylag széleskörűen reprezentálja az 1946-1956 közötti évek "mindennapi sérelmeit" - bár talán ezek közül is elsősorban azokat, amelyeket elszenvedőik szóvá tettek, s amelyekre jogi vagy egyéb úton orvoslást kerestek. A közreadásukat nem az egyedi igazságtétel, hanem a tudósítás szándéka vezérli. Ez olvasókönyv.