Homo Ludens Hungaricus

Az évek folyamán arról is meggyőződhettem, hogy mind többen vannak, akik a felnőtt élet megéléséhez is nélkülözhetetlen játék/játszás fontosságát nem csupán "eredendő jókedvük" kisugárzásával - hanem tudásukkal is hirdetik. Mind többen tartjuk fontosnak és változatlanul időszerűnek a Kiss Áron-i felhívást: "Tegyük a játékot közüggyé!" - vallja e kötet szerzője, Kriston Vízi József. A történelmi példa is adott: 1890-ben a minisztérium egy szakértő bizottság segítségével rendeletben hívta fel az iskolák figyelmét a játékok fontosságára, azoknak a lehetőségekhez igazodó alkalmazására: "A mozgással járó játék azon eszköz, amely alkalmas arra, hogy az ifjúság lankadtságát eltüntesse, testét, lelkét felfrissítse, a gyermekkoron túl is megőrizze az ifjúságnak oly kívánatos és szükséges elfogulatlanságot és vidámságot. Ily körülmények között az iskolának és a társadalomnak vált kötelességévé a mozgással járó játékot ápolni. Az első teendő: megfelelő játszóhelyeket létesíteni, ahol az ifjúság szabad óráiban üdülést és szórakozást találhasson. A tőke, melyet a közösség a játszóhelyekbe fektet, gazdagon meg fogja hozni kincseit. A játékkedv, melyet beoltunk a fiatalságba, áldásos hatást fog gyakorolni az egész nemzetre. Bő évszázaddal később e kötet tanulmányainak szerzője az elődök lelkesedésével folytatott munka esélyeiről így vélekedik: "Nyilvánvaló: jó néhány évnek még el kell telnie ahhoz, hogy a múlt és a közelmúlt tanulságait kellő mértéktartással megfogalmazhassuk. Terveink között viszont már szerepel a játék és a játszás pedagógiai vonzatainak magyarországi áttekintése vagy játszótér-kultúránk évszázados múltjának feldolgozása. Így talán új, sajátosságaiban magyar, de Európának is üzenő játékház modellünk átkerülhet végre álmodozásaink közegéből - a valóságba. Szeretném hinni, hogy e kötet már nem csak címével hirdeti a játékos-játszó magyar elme és szellem, a Homo Ludens Hungaricus jelenlétét."