Homo Sovieticus

Egy kapitális tévedés izgalmas emlékműve ez az eredetileg 1982-ben megjelent könyv, Alekszandr Zinovjev emigráns orosz szociológus második magyar nyelven olvasható munkája. A szerző számtalan interjújában és könyvében - melyek nagy része a ,,szociológiai regény" műfajában íródott - nem győzi hangsúlyozni saját egészen unikális gondolkodói teljesítményét: úgymond, ő az egyetlen olyan szociológus, aki képes volt megragadni a kommunizmus lényegét és világtörténelmi jelentőségét (a nyugati szociológusok mindannyian tévelygő hülyék), s aki elfogulatlanul, minden erényével és hibájával együtt ábrázolja a kommunista társadalmakban kialakult új embertípust, a homo sovieticust, avagy röviden homosost. A Homo sovieticus, melyet Zinovjev nem sokkal 1978-as emigrálása után írt, a kommunista társadalom valaha írt legkegyetlenebb, legcinikusabb bírálatának tűnik, tele ragyogó sziporkákkal, telitalálatokkal, s ugyanakkor arra az alapgondolatra épül, hogy a szovjet kommunizmus minden idiotizmusával együtt is sziklaszilárd rendszer, amely lazán szétszívatja a Nyugatot, úgy játszik vele, mint macska az egérrel, és végül majd könnyedén bekebelezi...