Homokhegy

Jadzia félárván nő fel, mivel az apja hősi halált hal a háborúban. Legalábbis ezt meséli az anyja, Zofia, noha tudja, hogy az igazság ennél valamivel bonyolultabb. Apja valójában a házuk közelében lévő folyóba zuhan a II. világháború utolsó napján - valószínűleg részegen. Hét hónappal később megszületik a gyermek, és szárnyra kelnek a falusi pletykák. Lehet, hogy attól a zsidótól fogant meg az anyja, akit a padláson rejtegetett? Vagy az ellenséggel kollaboráló szomszéd gyermeke, aki megerőszakolta? Zofia egy gazdag rokonhoz küldi Jadziát Wałbrzych-ba, Alsó-Sziléziába. Itt zuhan később Stefan karjaiba a pályaudvar lépcsőjén megbotolva, hogy az életük végül egymáséba gabalyodjon. Idejekorán gyermekük fogan, és ezzel egy időben Jadzia szemében is kialszik a hős lovagjáért lelkesedő ragyogás. A megszülető kislány egyáltalán nem hasonlít a szüleire, csontos, sötéthajú és -szemű, azonban nagyanyja, Zofia jobban rajong Dominikáért, mint a saját lányáért. Az unoka már a modern kor gyermeke, a Homokhegynek nevezett korszerű lakótelepen nő fel, Wałbrzych iparnegyedében. És élete ott folytatódik majd, ahonnan a Nyugat illatát a határ mögül Milka csokoládés papírokon hozta magával évtizedeken keresztül a szél... A Homokhegy három nő története, mely átível a huszadik század második felén: Zofia kénytelen újraépíteni egész életét az embertelen háború után, Jadzia a kommunizmus színtelen éveinek áldozata, Dominika pedig a kapitalista fordulat szemtanúja. Indulat, harc és vágyakozás, halál és újrakezdés, az emberlét bonyolult egyszerűsége - Joanna Bator regényében mindez álomszerűen bájos és szívfacsaróan valóságos.