Hosszú háború

A regény hőse Wathay Ferenc, a törökellenes függetlenségi harc végvári katonája, a históriás költő. Vágról, a Rába-parti falucskából veti sorsa a Boszporusz partjára, a Fekete-toronyba, miközben megjárja a hosszú háborúban (a tizenöt éves háborúban) a dunántúli hadak útját. Nádasdy Ferenc, a "fekete bég" emeli hadnagyságra, majd török fogságba esik. Csaknem négy esztendeig raboskodik Budavárán, Nándorfehérvárban, Konstantinápolyban. És a nehéz szolgálatot viselő, súlyos hadban forgó, többször is sebesülő katona a "búval virágzó rút sötét tömlöcben" költővé válik. Megírja énekeskönyvét, benne a Székesfehérvár veszésérül való históriát, maga díszíti színes tollrajzaival, gyönyörű miniatúrával. Börtönmagányának e műve őrizte meg nevét, hányatott életének történetét. Életműve, kicsiny kódexe két évszázadon át rejtőzött, rokoni famíliák adhatták kézről kézre, mígnem 1835-ben fölfedezték, s hamarosan nyilvánosság elé kerül néhány darabja. Aztán elfelejtik, és századunkban újra föl kell fedezni. A teljes mű önállóan csak 1976-ban lát végre napvilágot, rangjához méltó kettős kötésben (az egyik hasonmás kötet). Mégis, az irodalomtörténetben nem járatos olvasó előtt máig ismeretlen a kitűnő katona és költő, aki - mintha a kortárs Balassit hallanánk - így szól magáról: "az jó, tisztességes hírnévnek böcsületi, azkiért gyermekeségemtűl fogván szolgáltam vala, nem ereszte reá,hogy hátravessem fejedelmem parancsolatját, és az köröszténységnek ne szolgájak". A regény megidézi Wathay Ferencet és korát. Sorsát addig kíséri, amíg az irodalomtudomány kutatói is szemmel tarthatják: 1606-ig, a rabságból való szabadulásig. Élete innen homályba vész, csupán néhány akta adata villantja föl még a nevét a bécsi Udvari Hadilevéltárban: 1607-ben Győr várában szolgál ötven lovasával, egy 1608-ban kelt irat zsoldfizetségéről ad hírt, majd végül 1609-ben kinevezik Csesznek vára kapitányává, de még ebben az évben az utódjáról gondoskodnak... Sobor Antal