Hosszú út lefelé

Londonban, szilveszter éjszakáján, egy toronyház tetején ismerkedünk meg Nick Hornby új regényének négy hősével. Mindannyian épp öngyilkosságot akarnak elkövetni, s meglepetten tapasztalják, hogy az élet nyűgeitől való magányos búcsú helyett valóságos partiba csöppentek. S némi udvariaskodás után - hogy ki ugorjon elsőnek - akarva-akaratlan megmentik egymás életét: legalábbis egyelőre. Elszállt az ihlet... S hogy kik ők? Martin Sharp jóképű tévésztár volt, amíg egy meggondolatlan szerelmi kaland, egyetlen éjszaka egy kiskorú lánnyal börtönbe nem juttatta; s most élete romokban hever: felesége elhagyta, gyermekeivel nem találkozhat, s egy vacak tévécsatorna vacak műsorát vezeti. Maureen jó húsz éve nem csinál semmi mást, csak magányosan gondozza kómában fekvő fiát, s most úgy gondolja, ennyi épp elég volt neki ebből az életből, amelyben úgysem történhet semmi izgalmas. A tizennyolc éves Jesst elhagyta a fiúja - úgy tűnik, ő csak hirtelen felbuzdulásból, no még néhány Bacardi Breezer hatására akar ugrani. Az amerikai JJ, aki jelenleg pizzafutár, korábban tehetséges rockzenész volt, már-már beindult a karrierje, de aztán felbomlott a banda, s úgy érzi, zenélés és a koncertek extázisa nélkül értelmetlen az élete. Csalódottan, hogy még az öngyilkossághoz sem volt elég bátorságuk, megeszik a pizzát, amit JJ már nem szállított ki a megrendelőnek, s el kell dönteniük, hogyan tovább... Nick Hornby a rá jellemző humorral s ugyanakkor mély empátiával meséli el a négy egészen különböző ember halálugrás helyetti bukdácsolását az életben, amely eleinte szemernyire sem tűnik elviselhetőbbnek attól, hogy ők négyen találkoztak.