Hricz és az urfi

Stephaneum, a Szent-István-Társulat nyomdája nyomása, Budapest. ?Könyvtárból kivont ? A kiadói keményborító sarkai enyhén kopottak, főleg a gerinc szélén. ELŐSZÓ: Részlet a könyvből: Az 1846. év telén, kevéssel az utolsó farsang előtt történt a dolog. N. kis hegyi falu messzire volt szétszórva a kanyargós völgyben, melyet egy hegyi patak szelt ketté. A patak vastag jégréteggel és hóval volt borítva, csak itt-ott dühöngött tompán a jég alól. Az apró házak csoportonként feketéitek a fehér alapon és csakis egy-egy szűk ösvény a hóban kötötte azokat össze. A tél hatalmas, súlyos sipkaként ült a háztetőkön, jégcsapokban csüngött az ereszről, fehér pehelycsomókban fészkelte meg magát a fűzfaágak közt, sűrűen borította el a szegényes mezőt, terhével fojtogatta a sötét fenyőerdőséget a környező hegyeken. Az ember kényelmetlenül és kellemetlenül érezte magát, mikor olyan kicsinek, gyöngének és a világ többi részétől elszakítottnak látta magát ezek közt a hatalmas hegyi sánczok, e közt a hótömeg közt és hozzá még bekerítve minden oldalról azzal a sötét, hatalmas sövénynyel, mely éjjelenkint a széltől úgy nyögött, mint a borzasztó kínok közt haldokló óriás, mely a fagytól úgy recsegett és lövöldözött, mint valami ellenséges tábor, a vihartól meg ordított, fütyült és vonított, elborítva végtelen hófellegekkel a kis, szegényes falut ott lent a patak mentén.