Idők, terek, intenzitások

Faragó Kornélia könyve a foucault-i térfordulat jegyében íródott, a térgondolkodást és térpoétikát állítja eszmefuttatásai, elemzései középpontjába - hiszen, ahogy a szerző bevezető jellegű elméleti tanulmányában írja, a temporalitások tapasztalata helyett általában is a tér dominanciáját előtérbe helyező szemlélet képes megérteni, releváns módon átértelmezni kulturális, művészeti (és velük együtt hatalmi) jelenségeket. Faragó Kornélia ezt is sajátos módon teszi, hiszen célkitűzése szerint az irodalomtudományos gondolkodásnak érdemes az elbeszélés értelemvonatkozásait illetően a szcenikus térformák világának kutatása helyett inkább "azokra a térszerveződési formákra koncentrálnia, amelynek multivokális kódrendszerében sokirányú kapcsolat képződött olyan tendenciák között, mint az irányultság, folytonosság, elválasztottság, eltávolítás". Ehhez a térkoncepcióhoz kapcsolódnak a korporális vonatkozások is, az a mód, ahogy a testek - akár mint szövegtestek - jelentésre tesznek szert a térben és a szöveg terében. Faragó Kornélia teoretikus érdeklődése - mely szinte a védjegyévé vált, s amely felhasználja a fenomenológia, a hermeneutika és az egzisztencializmus bölcseleti irányzatait, a Bachelard és Foucault elméletein megalapozott térpoétikai alakzatok analízisét, de Certeau és Augé felvetéseit, az antropológia és a kulturális narratológia eredményeit - szerencsésen találkozik egyfajta elemző szenvedéllyel, amellyel kedvtelve közelít prózai és lírai művekhez egyaránt. Földes Györgyi