Időmosás

Szenti Ernő kötetét nemes és ironikus optimizmus jellemzi. Éppen ellentéte ez a kincstári optimizmusnak. No, nem mintha szegényházi optimizmus lenne. A kincstárban csak tárgyak vannak, nincsenek emberek. A szegényházban nincsenek tárgyak, csak emberek vannak. A kincstári optimizmus kötelező, mégse valósítja meg senki, mert a hatalom magasából kapjuk. Az ironikus optimizmus lent keresgél. `Itt azért szeretek élni, mert már kora reggel gyönyörködhetem` kezdi egyik versét. De az `Itt azért szeretek élni` fordulat verseken át visszatérő refrénje egyúttal. Miért is szeretek itt élni?-kérdezi, és sorolja a képeket és indokokat, melyek épp úgy következhetnének az után a kezdet után is, hogy itt azért nem szeretek élni. Hát ilyen az ironikus optimizmus.[.] És ő csak szigetel, elválaszt és kiválaszt.Verset ír. `Szederlevél, pótmama, kapu előtt pattogó labda. Írom az öröklét tíz legfontosabb összetevőjét.` Szóval ezért. Az nála a tágabb értelemben vett lét. Itt lenni vagy itt nem lenni, kérdés ez? (Vörös István)