Ifjúság 2000: Tanulmányok I.

A kilencvenes érek második felének i5-2Q évesei és szüleik számára a kemény és kényszerű társadalmi kondíciók már ,,természetesek" voltak. Ha az először megszerzett szakmunkás-bizonyítvánnyal nem lehet elhelyezkedni, akkor el kell végezni még egy szakmát; ha az érettségi előny az adott szakterületen, akkor a szakmunkás-bizonyítványt meg kell ,,fejelni"; ha pedig egy idegen nyelv tudása vagy a számítógép használata szükséges a szakmai karrierhez, akkor ezekre is szert kell tenni. Azt kívántuk érzékeltetni, hogy az egymást mindössze öt-hat évvel követő korcsoportok közt - az időben összetorlódott gyökeres és gyors változások hatására - olyan alkalmazkodás-, beállítódás- és mentalitásbeli különbségek alakultak ki és váltak jellemzőié, melyek sokkal inkább elválasztják, semmint hasonlóvá teszik az egymást követő korosztályokat. Ez kizárja azt, hogy a rendszerváltás óta felnőtt korosztályokat egységesként kezelve, tájuk a nemzedék - mondjuk a ,,rendszerváltás utáni nemzedék" - megjelölést használjuk. 2000 őszén kosszú idő után először került sor olyan átfogó, nagy vizsgálati mintán (8000 fő) lefolytatott kérdőíves szociológiai vizsgálatra, mely a magyarországi fiatalság helyzetéről minden lényeges vonatkozásban (iskolai életút, munkaerő-piaci helyzet, családi helyzet, jövedelem, életmód, sport, vallás, politikai-társadalmi értékrend, stb.) alapinformációkat tud nyújtani. A több minisztérium közös finanszírozásában zajló kutatás meghatározó magyarországi kutatóműhelyek együttműködésének keretében valósult meg, s reményeink szerint hiánypótló alapját képezi a 21. századi magyar ifjúság kutatásának