Igazságra ítélve

Ismertető:- Ez a Kirst regény magyarul az Albatrosz könyvek sorozatban jelent meg, ami tudvalevőleg a krimik és kalandregények gyűjteménye volt. Ezt azért bocsátom előre, mert aki ennek ismeretében egy vérbeli krimit vár, az ugyan nem feltétlenül fog csalódni, ám ha a műfajnak a Sherlock Holmes és Hercule Poirot -féle mesterdetektívek által képviselt klasszikus, az emberi logikát piedesztálra emelő ágazatát kedveli, akkor kevésbé fogja értékelni ezt a regényt. Az elején egy röpke pillanatig magam is abba a tévhitbe ringattam magam, hogy ez csak egy bűnügyi történet. Igen, valóban bűnügyi történet, De ahogyan Kirst egyre bonyolultabbra fonja a hálót, egyre több személyt hoz összefüggésbe valamilyen módon az eseményekkel, úgy rajzolódik ki egy társadalmi kórkép is, és egy történelmi pillanatfelvétel a hetvenes évek elejének NSZK-járól. Kíméletlenül boncolgat egy igen kényes témát, a sajtószabadság, a szólásszabadság ügyét. Nem állít ő semmi durvát, nem riogat cenzúrával, nem vádol törvénytelenséggel, de finoman érzékelteti, hogy a sajtószabadság kizárólag addig terjed, amíg azt a szerkesztők, a kiadók, a laptulajdonosok, a hirdetők, s végső soron azok a pénzügyi birodalmak engedik, amelyeknek különböző áttételeken keresztül a lapok gazdaságilag ki vannak szolgáltatva. Ez egy rendkívül ingoványos terep, ahol gyorsan változhatnak a frontvonalak, s ahol az elvi álláspont csupán költséges magánhóbort. Nem esik a sematizmus bűnébe, amikor felvázolja a regény szereplőinek ifjúkorát, hiszen a történet idején többségük 50 év körül járhat, tehát értelemszerűen átélték a náci időket. Többnyire itt szokott jönni az az unalomig ismert fordulat, hogy a tettes egykor barnainges vadbarom volt. No ez az, amiről itt szó sincs. Ebben a könyvben nem osztanak szerepet exnáciknak. Ám Kirst finoman érzékelteti, hogy ez a társadalom, még ha nincs is megfertőzve a nácik bűneitől, de mégis eltéphetetlen szálakkal kötődik az eltörölhetetlen múlthoz. Teszi mindezt egyszerűen, elegánsan, átkozódás nélkül. És ez annyira fura egy kelet-európai számára. Nekem mondjuk szimpatikus. A végén természetesen a gyilkos kilétére is fény derül. Mondhatnánk happy end. Tényleg az? - További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".