Ígéret földje

Gyermekkoromban sokat járt családunkhoz egy idős pap. Úgy beszélte el nekünk a Biblia történeteit, mintha az Ezeregyéjszaka meséit mondaná. Képek segítsége nélkül, gyermeki fantáziánkkal kalandoztuk be a történetek színtereit. Már nem tudom, milyennek képzeltem annak idején a bibliai tájakat, de a mesés Genezáret-tó, az Olajfák hegye, a kút, ahol az irgalmas szamaritánus vizet adott Jézusnak, vagy az a hely, ahol Lót felesége visszafordult, hogy megnézze Szodoma és Gomorra pusztulását, mégis tovább élt emlékezetemben. Ezt kaptam útravalóul. Évekkel később, amikor már nem csak szűkebb környezetem eseményei érintettek meg, ismét a Szentföld felé kellett hogy fordljon a figyelmem. Sajnos egészen másként, mint korábban: háború, üldöztetés, terror hírei érkeztek a bibliai tájakról. Ezek a hírek évtizedeken át ismétlődtek, szinte változatlanul. Még mindig nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet valójában az az ország, amely oly sok vihart látott és kavart történelme folyamán.