Így volt (Marosi Antal iraki útinaplója)

A háború elől menekülő kurd asszony nem bírta már elviselni testének fájdalmait. A hegyek köztött halt meg. Rákos volt. A műtét után tizennyolcszor rendelték vissza Bagdadba, utókezelést azonban egyszer sem kapott. Gyermekei és férje temették el az Isten háta mögötti kis falu, Mioli temetőjében. Neki is szeretnék emléket állítani ezzel a könyvvel. Meg mindenkinek, aki 2003. február és április valamint augusztus és szeptemben között Irakban befogadott bennünket, segítette munkánkat, emberséggel pótolta mindazt, amit emberséggel pótolni lehet egy háborúban. Pótolni az otthont, amikor sanyargatott a honvágy, a szeretet, amikor éppen abból volt a legkevesebb. A társaimra is gondolok, Edére és Fatimára: nélkülük ez a könyv nincs. Gondolok azokra, akik hittek bennem, biztattak. Akik nélkül most más könyvét tartaná a kezében. Marosi Antal