Imádságmozaik I.

ELŐSZÓ Hogy minden ember életútja rögös, nem kell bizonyítani. Ugyanígy az emberiség útja, története is rögös út. A magyar nemzet története is rögös. Hogy az egyház útja rögös volt a történelem folyamán, az mindenki előtt világos, aki már túljutott azon a naiv gondolkodásmódon, ami csupán dicsőségről, győzelmekről akar tudni, és az egyháztörténelmet csak aranylapokból állítja össze. II. János Pál pápa egy ökumenéről szóló pozitív írása végén ezt írja: ,,Hosszú, nehéz, göröngyös út lesz az ökumené útja a 21. században." Igaza lett. Ma jobban érezzük ezt, mint a II. Vatikáni Zsinat idején. Mindezt tudja Madocsai Miklós is, kortársként, egyénileg, családilag, egyháztörténeti ismereteivel, mégis nem hagy fel aranyrögök keresésével, sőt ilyen rögöket már meg is talált az imádkozó egyház (ecclesia orans) neves és névtelen embereinél, merészen még az első tizenöt században is felmutat számunkra gyakran ismeretlen hitvallókat, imádkozókat. Vagyis ebben a kötetben a reformáció előtti egyháztörténetben kutatja és a könyv tanúsága szerint meg is találja az ,,aranyrögöket". Számunkra, protestánsok számára az első ezerötszáz év kevésbé ismert, mint a reformáció ideje óta eltelt szakasz (pontosítsunk: az 1517 utáni évszázadokról van szó).