In memoriam Ferenczi Sándor

Elgondolkoztató kötet: elgondolkoztat azon, hogy egy gyógyító gyakorlat és az emberek mélységét megtapintani, kifürkészni, kikutatni, megragadni szándékozó elmélet mennyit köszönhet egy embernek, és az az egy ember viszont mennyit az őt körülvevő kultúrának, majd a kultúra maga ismét mennyit az említett embernek, és ezáltal az elmélkedésünkhöz és csodálkozásunkhoz kiindulópontul szolgáló gyakorlat és elmélet mennyit köszönhet mindkettőnek (azaz egy emberének és az őt körülvevő kultúrának). Mint az egykori dalban: ,,Ez a nóta, nóta, nóta körbe jár..." Más szóval: találkozunk ebben a kötetben Ferenczi Sándorral mint a budapesti szellemi kultúra egyik kiemelkedő alakjával, ahogy számos nagysúlyú tanúságtétel - Márai, Karinthy, Kosztolányi - bizonyítja. Ugyanakkor számos kortárs pszichoanalitikus ,,találkozása" Ferenczivel nyilvánvalóvá teszi, hogy a XX. század első harmadában strukturálódó budapesti kultúrából származó Ferenczi Sándor milyen sok alapvető meglátással tudja meglepni a mai gondolkodó, töprengő, kereső analitikusokat és humanista gondolkodókat. Olyannyira, hogy Budapest kultúráját aligha lehet megérteni Ferenczi Sándor személye és életműve nélkül. Másrészről viszont a pszichoanalízis elméleti és gyakorlati fejlődésének finomságait sem tudnánk megragadni anélkül, hogy tekintetbe ne vennénk Ferenczi mély beágyazottságát az őt körülvevő kultúrába - amelynek egyébként tudatosan kívánt részese lenni -, annak kérdésfeltevéseibe, gondolkodásmódjába és emberi értékeibe. Ugyanakkor: mindez a megértés aligha lehetséges anélkül, hogy figyelembe ne vennénk azt a titokzatos valamit, amit személyiségnek tartunk - a mi esetünkben Ferenczi Sándor mély, lebilincselő egyéniségét.