Ingyen lakoma I-II.

,,Ez a kötet irodalmi tanulmányaimból nyújt csokrot: - vallja az Ingyen lakomáról Illyés Gyula, melybe közel negyven esztendő tanulmányírói munkásságának színe-javát gyűjtötte össze - a hosszabbakból. Írtam másféléket is, szociográfiáit, demográfiáit, képzőművészetit, még bölcseletit is. Pályám kezdetén elsődleges tervem volt e műfajjal: a végett, hogy közben verset függetlenül írhassak, ebből akartam megélni, már Párizsban. Volt idő, hogy egy irodalmi hetilapnál - a Journal Littéraire - én voltam a kiállításrovat ellátója. Első prózám, amit nem tagadok le, itt jelent meg, 1925. június 27-én, egy feledhetetlenül tág egű csütörtök délben." E kötet, megszületése okát-szándékát tekintve, egy nagy ,,népközelítő" kísérlet eredménye, étvágyat gerjesztő - szellemi táplálékokhoz. Mert ,,enni jó, de az embereket erre is oktatni és biztatni kell. Nevelni fáradhatatlanul" - mondja. Illyés és nyomban hozzáfűzni: ,,A szellemi táplálékokkal sincsen másképpen." De ahhoz, hogy e téren valóban célt érjünk, még egy sajátos nehézséget is le kell küzdeni: a műfaj - sokszor eredendő - nehézkességét. ,,Különös jelenség, de így van: épp amikor valaminek a megmagyarázását vállaljuk, mi kritikusok, akkor vagyunk a legérthetetlenebbek... Petőfit minden parasztlegény érti. Petőfit értelmezőit jobbadán csak maguk az értelmezők... Az itt következő lapokon fölfedezhető ilyesfajta - ,,népszerűsítő": népközelítő - kísérlet: kísérlet s nem eredmény."