Ínség

Meglepetések tára ez a könyv. Türelmet, elmélyülést igényel. Emlékek halmazából építkezik, hogy felmutasson két emberi sorsot. A két sors talán egymásba érhet. Talán... Boró és Endre egyes szám első személyben beszélik el emlékeiket. A történetek néhol érintik egymást, néhol elképesztő utakra térnek, hogy aztán ismét közeledhessenek. Egy nő és egy férfi emlékeiből rajzolódik ki mintegy tizenöt év megélt öröme, keserve, szárnyalása és zuhanása. Vonzások és választások, szeretetéhség és szeretethiány, kapcsolattöredékek és magányos napok történései tárulnak elénk az egymással váltakozó fejezetek olvasásakor. Boró és Endre fejezetei. Hasonlítanak és különböznek. A megélt élet lapjai. Életünk lapjai. Ínség. Vágya a szépnek, vágya a szónak, vágya a találkozásnak. A hiányok könyvét olvassuk, a reménységek, várakozások, csalások és megcsalattatások történetét. Egy vidéki kisváros utcáit járjuk, zárt ablakok mögött leselkedünk, iskolák és hivatalok fullasztó szobáiban kuporgunk, kocsmákban és utcasarkok homályában találkozgatunk, és egymáshoz illesztjük emlékeinket. Időnként magunkra ismerünk. Szépségesen, rendkívüli érzékenységgel megírt könyv. A mondatok magukkal ragadó érzékisége olyan szuggesztív képi világot teremt, amivel ritkán találkozunk mostanában. Hiteles és szép. Nem csak egy könyv. Talán részévé válhat irodalmunknak. Talán... (Bokodi Irén)