Írjátok meg az igazságot! 1867-1948

Ezt a könyvet Magyarországról írtam, és a munka közben rájöttem, hogy hitelesen nem lehet csak a mai ember szemszögéből ítélni az eseményeket. Az ilyen könyv torz lenne, és nem a történelemről szólna, hanem műfaja esszé, tartalma pedig történelmi imitáció lenne. [...] Egy olyan múltba teszek utazást, amelyet nagyrészt magam is megéltem. Nem csak emlékezetem bugyraira támaszkodom, mert az már elhalványult, esetleg akaratlanul is torz, hanem felhasználom a korabeli írók, történészek, tudósok és művészek írásait is. Egy bizonyos kor visszatükröződése különböző beállítottságú emberek szemszögéből más és más képet nyújt. Barátra és ellenségre ezért egyaránt igényt tartok, hogy lehetőség szerint a legnagyobb mértékben objektív képet adjak a múltról. [...] Az igazat akartam írni, csakis az igazat. Az eseményeket és a történéseket igazul, a vallás-erkölcs, a hazaszeretet, a haza, az ember és az emberiség szolgálata, a megbocsátás és a szeretet szemszögéből értelmezni. [...] Ha az igazságot kimondjuk, az már akkor részben meg is valósul. Az igazságot ki kell mondani: az igazság forradalom, a hazugság ellenforradalom. Az igazságnak, a megfogalmazott és kimondott gondolatnak pedig közösségformáló hatása van. Antalóczy Zoltán kardiológus professzor könyve egy készülő trilógia első darabja. Történelem és filozófiatörténet, irodalom-szemle és személyes vallomás. Az adott korszakot (1867-1948) egyedi módon mutatja be és láttatja, hiszen segítségül hívja az akkor élet tanúkat, akik nem csupasz tényeket mesélnek el, hanem hangulatot, életérzést, személyességet sugallnak. A hatalmas vállalkozás ettől válik egyedülállóan hitelessé, hiszen akár Illyés Gyula, akár Szerb Antalné, Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond vagy Hatvany Lajos kezét egy cél vezérelte, mint a jelen könyv szerzőjét: megírni, érdek nélkül megírni az igazat egy - a magyar történelem és az emberiség szempontjából - tragikus korról, amelynek ismerete nélkül napjaink keserveit, áldatlan viszonyait is nehezebb megértenünk.